KARÁCSONYRA,REMÉNYÜNK SZÜLETÉSÉRE

Teljesen felesleges arról még csak szót is ejteni, hogy mi zajlik ilyenkor Karácsony táján napjainkban a világban.

A Karácsony számunkra teljesen mást jelent.

Az élő Isten beteljesedett ígéretét, reményünk megszületését.

 

                A REMÉNY

El kell felejtenünk a köznyelvben használt értelmét a remény szónak, hogy megérezhessük  valódi jelentését és csodálatos erejét.

Nagyon kevés helyen találkoztam ezzel a kifejezéssel olyan formában, hogy az bizonyosságot és erőt sugározott volna.

A reményhez szorosan kapcsolódik egy másik szó is: az ÍGÉRET.

Az Atya csodálatos ígérete.

Ígéret, a Messiás, a Szabadító ígérete, ami testet öltött a mi Úrunkban Krisztus Jézusban.

 

A REMÉNY: JÉZUS KRISZTUS  A KRISZTUSI ELV.

 

Mondhatjuk tehát azt, hogy aki nem hisz Krisztusban annak valójában nincs reménye?

„Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban.” Efezusiaknak 2,12

 „Így járnak, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész.”  Jób 8,13

 „Az igazak várakozása örömre fordul, de a bűnösök reménysége semmivé lesz.” Példabeszédek 10,28

Nem csak, hogy mondhatjuk, de kötelességünk is ezt megosztani embertársainkkal.

 „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.” 1 Thessz. 4,13

Azzal, hogy Krisztus  utat nyitott előttünk és elhozta az Élő Isten igéjét, az ígéret már nem ígéret többé.

A beteljesült ígéret: a REMÉNY.

„Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében.”

  Rómaiaknak 5,2

A Krisztusi elv az, amiben elhívott bennünket Isten, hogy visszatérjünk hozzá és tőle kapott örökségünkhöz.

„És az az ígéret, a melyet ő ígért nékünk: az örök élet.” János első levele 2,25

Mit jelent ez valójában számomra? Kinek van reménye?

Sokan keresnek  titkokat pedig a titok az, hogy: Krisztus közöttünk van, a Krisztusi elv működik.

„mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek.” Kol.1.26-27

Isten  Krisztus feltámadása által adott nekünk élő reményt, mutatta meg végtelen szeretetét felénk.

Reményem nem akkor van, ha valamely felekezethez tartozom, vagy attól függően , hogy minek vallom magam.

 Reményem, a hitem igazsága által lehet.

Lehet hitem, de a Szentlélek ereje nélkül esélyem sem lenne a kitartásra.

Minél inkább tisztul bennem a Krisztusi elv, annál inkább távolodom el földi vágyaimtól és találom szembe magam a világgal a világi látásmóddal, a környezetemmel.

Fokozódik bennem a vágy az Isteni igazság felé, várom a visszatérést a mennyei otthonomba.

„De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.” 2Péter 3,13

Ez nem fájdalommentes.

Azok a megpróbáltatások amiket a hitünk vállalása miatt szenvedünk el megedzenek minket, ha meggyőződésünkben kitartunk  és megajándékoznak a remény áldásával ami idővel legyőzi  a félelmet és bátortalanságot.

„De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.”   Rómaiaknak 5.3-6

 

 Ha sokszor úgy is érzi az ember, hogy nem bírja tovább  a Vígasztalás Lelke által segít Isten gyengeségünk és erőtlenségünk idején.

„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. „ Rómaiaknak 8,26

A remény csak akkor lehet számunkra élő, ha valóban magunkénak érezzük azt.

E nélkül a belső meggyőződés, érzet nélkül nem lehet megmaradni a hazavezető úton.

Ha alázattal az Úr szolgálatába ajánljuk magunkat, a hitünk által eszközei lehetünk.

Nem is tudjuk elképzelni milyen nagy az Ő hatalma rajtunk, milyen erővel tud felruházni szeretetéből.

„és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben,”  Efezusiaknak 1.17-20

Ezek fényében van-e reményem?

Igen, van.

Mivel ha tévesen is cselekszem, bármilyen távol is érzem magam Teremtőmtől a segítséget csak Tőle várom.

A világban nem található igazság, nem fellelhető már a szeretet.

Ha körülnézünk egyre több jelet látunk és tapasztalunk, ami mutatja az Úr eljövetelének közelségét.

A remény ami erősít, ugyanerre a várakozásra jogosít.

Közel az idő mikor az emberek éhesek és szomjasak lesznek, de nem kenyérre és vízre, hanem az Élő Isten Igéjére.

S ha ez elérkezett, bízhatunk az Isteni igazságban ami teret nyer, s lerántja a hályogot szemünkről, s végre látunk mindent színről-színre.

„Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.

Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.     

Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.           

Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.” Zsidókhoz 12.26-29

Kapaszkodjunk bele szent reménységünkbe és ne csüggedjünk.

Az Úr közel van.

Ha ígéretet kapunk Istentől ne tartsuk magunkat különbnek másoknál, mert minden ígéret bevalósításra vár.

Minden feladat elvégzésre, minden hatalom alázatra vár.

Az alázatot pedig keserves áron szerzi meg emberi testet öltött szellemünk.

Mégis, bármilyen nehéz is az út, bármely mélységes is a szakadék,láthatatlan a megoldás, Istenünk szívünkbe vésett köteléke folyamatosan izzík.

Nem is érti elménk sokszor, de a belénk oltott remény megtart akkor is mikor már feladnánk.

Nem miattunk, hanem a csodás feladat miatt, minek bevégzése szent feladatunk.

A legőbb dolog az, hogy reményünk egy irányba mutasson: Isten felé.

Mindazon által mindenkinek személyes feladata és munkája van.

Utunk Krisztuson át vezet Teremtőnkhöz, de olyan sok része van a testnek, hogy legtöbbször fel sem ismerjük egymást életünk folyamán.

Ha viszont az Úr kegyelme folytán felismertük, ne féljünk vállalni gyengeségeinket és erősítsük az Isteni hatalmat a Felé támasztott bizalom által, hitünkkel.

Cselekedjük meg a lelkünkből jövőt, tartsunk ki érzésünk mellett és töltsük ki szívünket azok szeretetével akik érzik és élni próbálják Isten csodálatos szeretetét, számunkra : az ÉLETET.

Testvéreim!

Merjetek hinni az ígéretben! Ne hagyjátok, hogy a félelem megbénítsa szándékotokat.

Tekintsetek Krisztusra! Lássátok azokat, akik Őt követik.

Mert vannak ilyenek,s életük ha világi szemmel nem is csodás, ők Isten emberei.

Gyermekei vagyunk Atyánknak mind, nem telik el pillanat, hogy ne küldjön értünk angyalai közül, hogy figyelmeztessenek.

Az igaz reményünket az táplálja, hogy a Szentírás igaz.

Ismerem végcélom, ha félek is az csak a magam gyengesége miatt van.