"Nem mondok senkiről, semmiről sem jót, sem rosszat, amíg nem ismerem."
Mészáros László
A SZEKTA
Temérdek helyről hallani e kifejezést, napjainkban negatív minősítő jelzőként él, ítéletként hangzik el, emberek csoportját kiközösítve, elítélve.
Azt, hogy valójában mit is takar ez a kifejezés és miért is használjuk olyan bátran, arra a magyarázat egyszerű. Fogalmunk sincs, mit is jelent e szó.
" Ezek viszont gyalázzák mindazt, amit nem értenek, amit pedig, mint az oktalan állatok, ösztönösen tudnak, az romlásukat okozza." Júdás levele 1.10
A szekta a latin sequi szóból származtatható, jelentése: KÖVETNI.
Mai meghatározásai:
„A szekta egy nagyobb vallási, kulturális, politikai, vagy szociális szempontból jól megkülönböztethető csoporttól elkülönülő, azzal szemben álló kisebb csoport.A szekta fogalom mai használata viszonylag pontatlan és kevéssé szelektáló. Egyik jelentése: az uralkodó egyháztól elszakadt, többnyire nem bevett vallási csoportok, a másik jelentés szerint: szorosan összetartó, azonos nézetű, a külvilágtól elkülönülő csoport; zárt csoportosulás valamely közösségen belül. A szó mind a köznyelvben, mind a publicisztikában pejoratív tartalmú. Eredeti értelmében azonban – és vallásszociológiai használatában is – értékmentes: egy sajátos vallásos közösségi forma megjelölésére használják. A vallásszociológia megkülönbözteti a szektákat az új vallási mozgalmaktól, valamint a (destruktív) kultuszoktól.
Eredetileg ez a szó jelentett egyszerűen csak „felekezetet” vagy „irányzatot” is, például Josephus Flavius használta A zsidó háború c. művében a zsidó vallás három irányzatának (farizeus, szadduceus, esszénus) megnevezésére. Ma használatos értelemben azonban a valláson belüli felekezetek (például a kereszténységen belül a katolikus, református, evangélikus, unitárius, baptista stb.) nem számítanak szektának, még akkor sem, ha nagyon kicsik (például a baptisták), inkább kisegyházakról szokás beszélni. A Magyar Értelmező Szótárban ennek ellenére ez az értelmezés is szerepel.”
Sok írással találkoztam már, amik felhívták a figyelmet a „szektákra”, ezekre az ördögien gonosz, az emberek lelkét megölő, emberi hatalmi vágyak által irányított csoportosulásokra.
Legtöbbször a mai egyházak elöljárói használják szívesen e szavunkat, de a köznyelvbe is sikerült átültetni, mint a megbélyegzés szó, helyettesítő szavát.(talán, mert könnyebb kimondani…)
Összegezve ezeket, az a célunk, hogy mindenki eldönthesse, mit is jelent számára a SZEKTA fogalma, mi teszi életképessé a kifejezést napjainkban, valójában miként ölt testet.
Napjaink általános véleményét írjuk le és minden állítást Isten Igéje fényében világítunk meg.
1. „A szekták olyan közösségek, amelyek az Istent kereső embereket hamis ígéretekkel és csodás vallási élmények reményével csalogatják.”
Véleményem szerint az igazi csalogatás az, ha azt hirdetem, hogy ha közénk jössz és hiszel, üdvösséget nyertél. Krisztus meghalt helyetted, csak hidd el. Itt vagy, a mennyek kapuja kitárult előtted. TE üdvösségre jutottál már, a többiek örök kárhozatra, a gyehennán fognak elégni, de megérdemlik.
Gyónj meg, feloldalak. Kövess el bármit, majd ismét feloldalak. Csak jöjj hozzám és minden rendben lesz.(Nem emlékszem ki vagy, de mindegy is..) Segíts templomot építeni, felújítani és megnyerted életed. Minél többet adakozol, annál nagyobb leszel a szememben és Isten szemében is.
Mi a hamis ígéret, ha nem ezek? Elaltatva az emberek lelkét, megőrizve az ítéletre. Ez valóban szörnyű…
Vallási élményekről, nem csoda, hogy nem kecsegtetnek a mai egyházak, mivel az Istennel való élő kapcsolat hiányában nem is élhetnek át hasonlókat. Jézus neve mögé bújva elfelejtik mit is mondott az Úr.
„Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.” János 14.12
2.” A közösség élén nagyhatalmú, karizmatikus vezér áll, akinek akarata érvényesül, véleményének kötelező elfogadása mellett.”
„Ez tényleg borzalmas.”
Egy hely, ahol elfogadják a vezető szavát. Ráadásul tudja is érvényesíteni az akaratát, ott ahol mindenért és mindenkiért felel.
Karizmatikus (jelentése: természetfeletti adományon alapuló), ez végképp kivetni való.
Mikor mondta valaha az Isten bármely emberének, hogy tedd ezt, de azért jól fontold meg, hogy ők mit mondanak, hátha igazuk van. Vagy: kérdezd meg őket mi a véleményük, mert nem vagyok biztos a dolgomban.
Minden közösségben, nevezhetjük „szektának” is, csak a vezető szava lehet az etalon.
Ellenkező esetben, ugyan az a helyzet, mint annak idején Mózesnél, mikor nem volt ott, aranyborjút csináltattak.(Mindenki ismeri mi lett a sorsuk) Jézusnak is bocsánatot kellett volna kérnie azoktól a pénzváltóktól, akiket kiostorozott a templomból, a tanítványaitól és persze minden embertől? Pálnak is minden gyülekezettől, akiknek levelet írt?
A legnagyobb baj az, hogy alapvetően elutasítja minden egyház, hogy máshol működhetne Isten szava, lehetne olyan ember, aki Istentől vezérelve vezeti nyáját.
Pedig ha valahol nem Isteni sugallatra történnek a dolgok, akkor azok pont a mai egyházak.(értelmetlen lenne újra leírnom miért, gondoljunk csak a napvilágra került ocsmányságokra)
Nevetséges és elkeserítő. Inkább az utóbbi.
Sőt, talán vezető sem kell?
Értelem nélküli, gőgös és önhitt ember az, aki ezt gondolja, olyan, aki soha nem fog tudni beülni az utolsó sorba. Nem is hívják előre soha, hanem megszégyenülésére hátraküldik miután elfoglalta az első helyeket. Önmegvalósítás, önmegváltás, önmagam keresése és megtisztítása. Túl sok az ÉN.
A mai egyházak és bejegyzett, a világ által elfogadott gyülekezetek, alapítványok, ahelyett, hogy a maguknak hitt kincseket osztanák, azokkal vannak elfoglalva, akik más szemmel látnak.
Kérdezem én: ha működik a felekezetük és valódi kapcsolatuk van Istennel, az Ő Lelke által, akkor miért azzal foglalkoznak, hogy mások hol keresik lelki békéjüket?
Ahol Isten Lelke, ott a szabadság. Nem az acsarkodás, rosszindulat, átkozódás, lenézés és uszítás.
Maguk felett mondanak ítéletet az egyházak és más elfogadott gyülekezetek vezetői ezzel a lelkükből fakadó megnyilvánulással.
Álszentek!!! Szektás, aki a mában éli életét, olyan formában, hogy azt engedi meg magának, amiből éppen a pillanatban futja. Szent és szeretetteljes az, aki inkább fenntart egy szerény külsőséget, de a bankszámláját súlyos összegek teszik ki, a nevén ingatlanok vannak. Segíthetne az anyagi javaival, de mivel nem tudnak róla, nem teszi.
Az igazi képmutató szektavezéreket nem a „szektákban” kell keresni, nézzünk végig az egyházak első emberein.
Egy biztos, Isteni karizma nem jutott nekik. Éppen ezért gyűlölnek mindenkit, aki a saját lelkületéből fakadóan képes hatni az emberekre, nem pedig külsőségek, mímelések, bálványok és szokások mögül, hallatja hangját, ahogy azt ők teszik, komplexusokkal teli lelkületükkel.
Vajon nem a zsidó főpapok voltak-e ilyenek, akik a saját elfogadott helyzetük és kiváltságuk elvesztése miatt aggódva kövezték meg Isten embereit és szegeztették a keresztfára Úrunkat?
Elmegyek vasárnap a misére és utána hazajövök…Ott voltam, láttak…
Énekeltem zsoltárt, osztogattam szórólapot. Bólogattam, elestem a „lélek erejétől” amit felém sugárzott vezetőm.
Elviseltem magam mellett egy embert, aki az ökumené jegyében a templomomba jött, (szegény szerencsétlen…) nagyvonalúan megtűrtem a jelenlétét.
3. ” A szekták a fiatal, befolyásolható embereknél különösen veszélyesek, mert a szeretet nevében invitálják őket, társaságot és megértést adnak, ugyanakkor hamarosan a szülők és rokonok ellen fordítják őket (természetesen Bibliai alapon). Szinte agymosáson mennek keresztül, vakon követik a vezért. „
Azok mondják ezeket, akik papi hivatásuk mögé bújva fajtalankodásra kényszerítik a „fiatal, befolyásolható embereket”? Vagy talán azok, akik ezek felett szemet hunynak?
Csak nem azok, akik külön ellenőrző szervezetet tartanak fent a saját egyházukon belül?
De ugye biztos nem azok, akik a zsidó és keresztény testvériség összekovácsolásán munkálkodnak? Mi az agymosás, ha nem az, hogy azzal fonódj össze, aki keresztre feszítette a te Megváltódat és a mai napig sem bánja ezt, sőt.
Szép is, mikor „Istentiszteletről” hazaérve, nagyokat mosolygok és derülök családom rasszista megnyilvánulásain, egyetértve nacionalista nézeteikkel. Komoly töprengéssel társulva a megszerezhető anyagi javak mikéntjében és a világban való érvényesülés formáiban, lehetőségeiben.
A családom, a szeretteim. Úgy szeretem őket, hogy minden áron megfelelek nekik. És lám dicsérnek és simogatnak. Mégis, mikor őszintén, örömmel eléjük tárom boldogságom tárgyát (pl.:megtérésem..), már nem simogatnak, mosolyuk eltorzul. Mert, hogy fogsz így boldogulni a világban???
Mikor Jézus mondja:
” Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.”
Miért mondja ezt? Talán a cél az lenne, hogy háborúság és harag legyen a megtérő és családja közt?
Akkor miért mondja az írás, hogy tiszteld anyád és apád?
Nem erről van szó. Ha Isten felé fordulok, és hitem által megváltoznak cselekedeteim is, akkor idegen lesz nekem mi voltam és én is idegen leszek a múltam számára. Számukra a múltam a jelenem, ott keresnek, de nem találkozhatunk.
A tisztelet él, a segítség él, a köszönet él, a hála él feléjük. Lelki életünk és látásmódunk között azonban akkora szakadék keletkezik, amit nem lehet áthidalni. Értékrendünk és értékeink szembenállóak. A világiak a mennyeiekkel. A híd csak egy lehet: Jézus a Krisztus.
A világi emberek nem értik, hogy miért nem nevetünk jóízűen egy akármilyen viccen.
Nem hiszik el, hogy nem ismerjük a vicc alanyát, vagy miért nem vicces egy pofára esés.
Azt nem is értem, hogy „vakon követik a vezért”? Ebben mi a kivetnivaló?
Jézust a tanítványai nagyon sokszor nem értették, mégis követték. Vagy vizsgálgatniuk kellett volna minden döntését és megvitatni cselekedeteit? Nonszensz. Hol van akkor a hit? Ha elfogadok valakit vezetőmnek, nem kérdőjelezhetem meg döntéseit és kijelentéseit. Ha ezt teszem, nem fogadom el őt. Vagy elfogadom az összes szavát, vagy egyet sem. Krisztusnak egy követője sem lett volna, ha világi szemmel nézték volna Őt. Hisz egyedül volt és vele szemben az egész világ állt. Kijelentéseit is számtalanszor magyarázta tanítványainak, s ha nem is értették, érezték szavai igazságát.
Nem a mai egyházak és gyülekezetek sajátja a vakon elfogadás?
Mindenhol kiderülnek ocsmány cselekedetek: pedofília, homoszexualitás, megrontás, lopás, erőszak, hatalmas vagyonok a hívők javaiból, hogy csak néhányat említsek. És milyen érdekes, vasárnap ismét elmennek a templomba, gyülekezetbe, mint ha mi sem történt volna. Önkéntes vakságot fogadva.
Akkor ki is a vak?
Azt hiszem, folytathatnám a vádaskodó kijelentések megvilágítását, de teljesen értelmetlen.
Akik az Isteni kinyilatkoztatásokat valóban hatalmi vággyal igyekeznek felhasználni, azokat nyilvánvaló jelek kísérik.
Akiknek az a fontos, hogy tartozzanak valahová és élhessék az életüket minden szembesülés nélkül, azoknak hiába is írnék.
Akik szelektálnak a Szentírásban leírt Istenhez vezető út feltételei közt, és Jézus Krisztus szavait a saját szájuk íze szerint vetik el és tartják meg, mit sem ér az igazság.
Lapozzák fel a Bibliát:
Miként Krisztust, úgy azokat is üldözni fogják, nem fogadják el, akik valóban követik lélekben.
Nem lehet a mammonnak is és Istennek is szolgálni. Amíg az a fontos számomra, hogy mit gondolnak rólam, képtelen vagyok megcselekedni amit az Ige mond nekem.
Isten szava örök változatlan, ma sem jár mással, ha hozzá vágyunk.
Sokan fognak még felébredni, sok helyről, sok egyházból is. Mikor összegyűjtik a nyájat, ott már ismerik a bárányok a Pásztor hangját és követik Őt.
Az Atyát lélekben kell imádni, akiben nincs őszinte vágy Isten felé, nem fogják megtartani a bálványai.
Nem elég meghallgatni Isten Igéjét, meg is kell cselekedni. Azzal, ha egyetértek mondjuk az ezen weboldalon leírtakkal is, de nem teszek semmit, mit sem használ nekem.
Ha nem veszem észre mindennapi életembe Isten kegyelmét és számomra az igazi csoda az, amit én magamnak elképzelek, sosem élem át az igazi csodát.
Ha csak várok arra, hogy valami történjen, de nem teszek semmit, hiába várok. Az első lépést nekem kell megtenni.
Barátaim!
Isten nevét nagyon sokan veszik a szájukra. Sokan beszélnek az Igéről is. Gondolkodjatok el azon, hogy mi az élő és mi az élettelen.
A ti életetekben!
Nem a tudás emel Istenhez, hanem a bennünk lévő szeretet a hit által.
Csodák igenis vannak! Nem mondanám, ha nem éltem volna át Isten kegyelméből sokaságukat!
Cselekedetekre van szükség, de mi is a cselekedet Istenben?
Ha elaltatom a lelkiismeretemet és hazudok magamnak, nem fejlődök lélekben.
Váltsd tettekre a Szentírás üzenetét: Szeress!
Ha nem tudod, hogyan gyakorold a szeretetet, kérd Istent, hogy vezessen egy olyan helyre, ahol azt megmutatják neked.
„Az őszinte kereső ne engedje, hogy befolyásolják azok az előítéletek, amelyeket a komoly lelki életet nem élők rágalmai hoztak létre. Éppen ellenkezőleg, nagyon alaposan meg kell vizsgálnia a lehetséges lelki tanítómestert, a vallása hagyományával összhangban, a szentírások bizonysága alapján.”
A világ szemében Jézus Krisztus követése mindig is „SZEKTA” lesz.
„ Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.„
János 1. 9-11.
Gédert Gábor
