ISTEN

Istenről Pál apostol Korinthusiakhoz írt levelében található (1Kor.13) szeretethimnuszból kapunk igazi képet. 

Türelmes, jóságos, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel, örömét az igazság győzelmében leli.

Ha Isten ilyen, akkor nem értem, hogy a mai egyházak, hogy hirdethetik az örök kárhozatot. Hogy mocskolhatják be Isten szent Nevét olyannal, mint büntetés, pokol. A legtisztább szeretet, hogy lenne képes szadista módon elkárhoztatni a lelket amit Ő maga teremtett?

Szentlélekkáromlás! Minden szó ami a Szeretet Istenét erőszakosnak és megtorlónak állítja be.

Ez a büntető Istenkép tulajdonképpen az önző, rosszindulatú, félelmektől eltorzult lelkület kivetülése.

Az a lelkület, ami nem tud megbocsátani, ami ha teheti büntet és szenvedtet.

 Hol van az Írásban, hogy Isten vet ki a külső sötétségre? Hol? 

Mutassa meg nekem az a magát kereszténynek valló ember, aki ezeket vallja. 

Maga Jézus mondja: „Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.” Kivettetik. A különbség óriási. Jézus sehol sem mondja azt, hogy Isten vet ki. A saját bűneink, rosszindulatunk, önző vágyunk az, ami kivet minket.

 ISTENNEK EHHEZ SEMMI KÖZE! ISTENTŐL ROSSZ NEM TUD JÖNNI!

 Gyümölcséről ismerszik meg a fa. Az a fa, ami ilyen gyümölcsöket terem, ami ellentéte a Krisztus által hozott Istenképpel, rossz fa. Nem is láthat tovább, vagy máshogy az ember Istenben, csak addig és úgy, amennyi benne a szeretet. Aki Istent ilyennek állítja be, megmutatja milyen kevés benne a szeretet.

Amilyen lelkület lakozik bennem, olyan Istenképet teremtek magamnak.

Olvassuk el Jakab levelét: „Senki se mondja, aki kísértést szenved:”Az Isten kísért”, mert az Istent nem lehet rosszra csábítani, és Ő sem csábít rosszra. Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik kísértésbe.”

A „saját kívánsága”. Sokkal könnyebb egy Örök kárhozat Istent létrehozni és imádni, mint sem közeledni a Szeretet Istenéhez. Azok a szekták, amik ezt az Istenképet hirdetik, nem Istent imádják, hanem egy nem létező (ebből fakadóan élettelen) elkorcsosult lelkület kivetülését.

Miért hívom szektáknak? Mert pont ők írják le ennek a szónak a jelentését (pl. ref. def.), a következő meghatározással: azok a szekták, ahol a Jézus Krisztus által hozott tanítástól eltérő, azzal szembenálló elveket tanítanak, vallanak. Hol tanít Jézus az örök kárhozatról? Hol beszél haragvó Istenről?  

Számunkra a Szentírás az etalon, az abban foglaltakra hivatkozva mondjuk ezt. Nem öncélúan, hanem Isten kegyelméből vesszük a szánkra Igéjét. Azzal a feladattal, hogy aki felismeri e szavak igazságát és mélységét, annak adjuk azt, amit Istentől kaptunk és kapunk most is.

Az IGAZSÁG, majd megmutatja mindenkinek, szembesít: ezek a te kincseid! Isten végtelen kegyelme még oda is elér, ahová azok kerülnek, akik ezzel a látásmóddal élik le életüket. A külső sötétségre, ami sokkal szörnyűbb, mint azt ember el tudná képzelni. 

Azonban Isten nem hagyja, hogy a végtelenségig ott szenvedjen a lélek. Amint a lélek szembesül és „megfizet az utolsó fillérig”, a kegyelem feljebb emeli. „Bizony mondom néked: ki nem jössz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.” Mt 5.26

Sehol egy szóval nem említi azt, hogy örökre ott marad. Mert ha lerótta tettei következményét, új esélyt kap az életre.

Minden bűnünket, ha azt tiszta, őszinte szívvel megbánjunk, a kegyelem eltöri.(Lásd. Tékozló fiú esete)

Volt egy esete, a Mesteremnek, mikor szembesülhetett, azzal a torz látásmóddal, amit az emberi gonoszság szül.

Egy gyülekezetbe tartozó embert kérdezett meg:

- Te, ha a gyerekeid nem azt csinálják, amit mondasz, akkor megölöd őket?

- Dehogy is, hogy képzeled?- válaszolta értetlenül, feldühödve.

- Akkor te különb vagy, mint az Isten, akit imádsz! Aki örök kárhozatra ítéli gyermekét, mert az rossz.

Erre nem tudott mit felelni az ember. 

A legszomorúbb az egészben, hogy ez nem egy egyedi eset, milliók vallják ezt a templomokban, gyülekezetekben. A szemszögünkből nézve, ezek az igazi szekták.

Gőgösség és önámítás, hogy ha valami rossz történik velünk, azt Isten büntetésének tekintjük. Hiszen:”a rosszat nem rója fel”. 

Teremtőnk annyira szeret minket, hogy megkaptuk tőle a szabad akaratot, mint legnagyobb kincset. 

Isten figyelmezteti teremtményeit, hogy elkerülhessük a gonosz tetteinkből fakadó következményeket. Csak adni tud, a szeretet az adás. 

Nem erőszakos,(„nem tapintatlan”) nem tud a mi szabad akaratunk ellen tenni.

 NEM TUD!!! Lénye mentes a legkisebb erőszaktól is, tiszteletben tartja a mi szabad akaratunkat. Ha mi, bűnösök süketek vagyunk feléje, hiába figyelmeztet, a következményeket, törvényszerűségeket viselnünk kell.

Nem Ő büntet! Nem is tud büntetni! A SZERETET NEM TUD BÜNTETNI! Micsoda önzés és káromlás, az Urat okolni, a saját gonoszságunk, balgaságunk miatt!

Őt, aki folyamatosan int, segít, kegyelmez. Aki Saját elsőszülöttjét adta azért, hogy nekünk, gonosz, bűnös embereknek utat nyisson. Jézus Krisztus is mondta: ne mondj engem jónak, csak az Atya a jó. Jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt.  

Hányszor gondolunk rá, ha jól mennek a dolgaink? Hányszor kiáltunk hozzá lélekből, hogy áldott légy Atyám? 

Olvassátok el testvéreim a szeretethimnuszt és tegyétek fel magatoknak ezeket a kérdéseket: 

Így látom én az Istent? Erre mondok áment? Ezt hallom a papoktól és lelkészektől? 

Ezt tanítja az egyház?  Éppen ellenkezőleg!

Istenkáromlás! Nem csak az káromolja Istent, aki így beszél, hanem az is, aki rábólint! Inkább ne vennék szájukra az Isten nevét, sem, hogy ilyen képet közvetítsenek mindannyiunk Atyjáról.

Sokan mondhatják, hogy ezek kemény szavak. Azt mondom, hogy ezek a szavak, ahhoz a tettekhez és szavakhoz mérten, amit ezek az egyházak tesznek és vallanak, nagyon lágyak.

Nem az egyházakkal akarunk foglalkozni, de ha számunkra szent dolgokat káromolnak, nem lehetünk némák. És az igazán szörnyű az egészben, hogy (ahogy az Írás is kimondja): ha már ők nem mehetnek be azon a bizonyos kapun, ami az üdvösségre vezet, másokat is meggátolnak benne. 

Vizsgáljuk meg magunkat és eszméljünk fel még időben, mert ha nem ilyennek látjuk Urunkat, akkor komoly baj van az Istenképünkkel.

És Istennek ez a megjelenítése, „leírása”, amit Pál közvetít (maga mondja) töredékes!

Az Urak Ura, a Seregek Istene, a Mindenható Isten, az Egy, a Vagyok, olyan tökéletes Szeretet, ami emberi aggyal fel nem fogható!

Térjetek észhez TI, akik a Szentek Szentjének a nevét, az eltorzult látásmódotokból fakadóan, emberhez hasonló tulajdonságokkal ruházzátok fel, feltételezve Róla a haragot és büntetést, mert közel van az óra.

Nézzünk magunkba és legyünk őszinték! Vessük le gőgünket és sértett önérzetünket! Ismerjük fel kicsinységünket és tehetetlenségünket, és kérjük Isten segítségét!

Ha lélekből kérjük, Ő megsegít. Lényéből fakadóan nem is tud mást tenni.

Kérjük, hogy mutassa meg nekünk a helyes utat. A szeretet Istene alig várja, hogy hozzá kiáltsunk. Teremtőnk adná az Ő áldását, csak zörgessünk és ajtót nyit. Legyünk alázatosak és maghalljuk a Hangját. Nem büntet Ő, hogy is tenné, hiszen hazavár az Atyai hajlékba. 

Áldott legyen a neved Atyám mindörökké, a végtelen szeretetedért és kegyelmedért!

Ámen.

 „Isten egyszerű (nem összetett), csak három tulajdonsága van: bölcsesség, szeretet és erő; minden egyéb tulajdonságok, melyeket az emberek a Legmagasabbnak tulajdonítanak, csak ennek a háromnak elágazásai, elváltozásai s a lényeken önmagukhoz képest különbözőképpen nyilatkoznak meg.”

(Manna a hit táplálásához 14. oldal.)                      

"Isten az a név, mellyel elnevezték az emberek az első és legnagyobb titkot, amelyről magának fogalmat alkotni, melyet határozottan bebizonyítani egyetlen ember sem képes.

Istent csak logikailag lehet megokolni és titokszerűen érezni.

Nevezzük tehát Istent: ősérzésnek.

Hol van az az ember, aki képes volna megmagyarázni a saját érzését, mely benne él, mely őt mozgatja és vezeti, s általa tettekben nyilatkozik meg? Egyetlen ember sem képes azt még megközelítőleg sem leírni, miként lehetne tehát képes leírni az ősérzést, mely minden egyéni érzésnek szülője?! Vajon Isten csak az emberekre nézve titok-e?

Éppen nem. Titok Ő a legmagasabb szellemekre nézve is ámbár ezek jobban, igazabban, tisztábban érzik és értik Őt, mégis titok, megmagyarázhatatlan titok marad Ő részükre azért, Ő az Ős, az Örök, a Teremtő!

Sok ember erőlködik ennek a titoknak a megmagyarázásán, anélkül, hogy saját titkukat, önmagukat megfejtették volna. Ugrásokat akarnak tenni a megfejtésben s ezen ugrások közben bukás után bukás éri őket. E bukás folytán bolondokká lesznek és mindig kevesebbre képesek, mígnem mindig jobban eltávolodnak minden létnek titokteljes ős okától. A legmagasabb, legtisztább szellemek Istent olyan tisztán érzik, amilyen tiszták ők maguk, miként tökéletes érzelmi tehetségük azt nekik megengedi és miként azt egyetlen ember sem képes elgondolni, és mégsem tudják megmondani, hogy mi módon érzik Őt. Nagyon jól esik nekik megérezni az Ő akaratát, bölcsességét, az ő szeretetét, de hiába kérdeznétek tőlük, hogy mi módon érzik, nem tudják megmondani, mert ez titok, melyet Isten magának tartott fenn, mely Benne, az őstitokban gyökerezik és ki nem számítható (Tőle el nem ragadható), minthogy a legnagyobb és legerősebb teremtmény is gyenge ahhoz, hogy ezt a gyökeret kiszakíthassa."

Mai kor vallása 77. oldal)

"Lelkem megtelt boldogsággal, édes érzésekkel és kérlek Téged, mindenek Alkotója, fenntartója, mi Teremtőnk, szeretet Istene! Adj erőt, hogy Rólad írhassak. Ámen.

A legmagasabb értelem, bölcsesség, legforróbb szeretet és a legerősebb akarat Ő benne él. Ő az élet kezdete, központja. Ő belőle, Ő körülötte sugárzik az élet, a legtisztább, a legmagasztosabb erő, amely élteti és kormányozza a világmindenséget.

A szellemek atyja Ő és minden élők csírája, a folyton-folyvást alakuló világok és napok Teremtője. Ő a változatlan egy örök-Isten, kit a teremtettek soha fel nem foghatnak, soha ki nem kutathatnak. Ő minden, ami volt, ami van, és ami lesz. Őt nem láthatja senki a teremtettek közül csak érzi és tapasztalja Őt. A legtisztább szellemek is csak, mint végokot és végcélt ismerik és imádják.

Hol keresd az Istent, kedves testvérem? Ne keresd az égben, mert te Őt ott úgy sem találod, a testnek a föld a hazája. A te emberi agyaddal úgysem kutathatod ki a szellemi titkokat, ne a nagyban, hanem a kicsinyben keresd, és ha megtaláltad, nagy lesz Ő a legkisebben is a te lelki szemeid előtt.

A templomban se keresd, hisz ott a hideg falak között nem lakik Ő, a szeretet Istene, hanem menj ki a szabadba, keresd meg a legcsendesebb helyet, végy a kezedbe egy szál virágot és egy kicsiny parány magocskát és keresd az Istent. Gondolkozz és vizsgálj."