Húsvét alkalmából ...II.rész

Nem lehet eleget szólni a húsvéttal kapcsolatban.

Annyi érzés és gondolat tör fel az emberben, aminek ha töredékét is megragadnánk, egy igazán nagy kincset szerezhetnénk a „mennyei kincseszsákunkba“.

Eszembe jut egy húsvét, ezelőtt két évvel, 2008-ban.
Korán reggel fürödni indultam az Istentisztelet előtt, és mikor a kádba beszálltam egy képsort láttam.
Láttam annak az Igének a levetített változatát, mikor a Szentírás a szőlőművesekről beszél. Láttam, ahogy a gazda fiát megölték és kidobták a szőlőből.  
Hallottam: szegletkővé lett.
 Nem tudom mi lett rajtam úrrá, de ettől az élménytől sírva fakadtam és ez eltartott hosszú órákig. Nem vagyok egy könnyen síró ember, érzéseimet is csak nehezen mutatom ki.
Ezen a napon azonban nem én sírtam, hanem a lelkem.

A húsvét és Krisztus lényegének megélhető és megélt  hatása, a lelkünkre hat.
Nincs hatás, visszahatás nékül. Ne álltassuk magunkat, ha nem érezzük a húsvét üzenetét, legalább ne ássunk még lejjebb. Ha nem halljuk meg Urunk hangját a hétköznapokban, ma ne erre várjunk.
A mi Urunk senki nyakába nem akaszt olyan nehéz súlyt, amit ne bírna el.
Nem egy azonos élményt kell várni. Nem egy azonos megélést.

Nem attól leszek az Úr szolgája, ha annak hiszem, mondom magam.
Attól válok azzá, ha az Úr eszközeként tud használni. De a bére a munkásnak nem „csak" az, hogy eszköz volt, valami sokkal több. Azt tapasztaltam, hogy a Szentség megérzése , olyan dimenziókat nyit meg számunkra, amik határtalan lehetőségekkel halmoznak el. Megajándékoznak olyan bizonyságokkal, amik erőssé tehetik lábunkat az úton.
 Isten megélése, megérzése nélkül, minden keresztény ünnep csak külsőség marad számunkra. A lényeg átélése nélkül az ünnep értelmét veszti számunkra, egy nap lesz a sok közül.

Testvéreim, ragadjuk meg Úrunk kezét, és kapaszkodjunk fel a hitünk által, a kitartás indáinak segítségével hozzá. Dobjuk el azt a világi szemüveget, ami arra hivatott, hogy megvakítson. Majd vakon belevezessen, abba a nagyon mély gödörbe, amiből pont a Krisztus által szabadságot nyerő fény igyekszik hazaterelni bennünket.

„ Áldott legyen az Úr, a mi Istenünk és Atyánk, aki megtekintette az ő népének nyomorúságát, és valósággá tette az ő ígéretét, amelyet azoknak adott, akik hisznek és hittek Benne.

 Áldott legyen a mi Istenünk, aki elküldötte az ő egyszülött Fiát, aki a sötétséget széjjeloszlatta, és az emberi lélek tévelygéseibe bevilágított azzal az isteni igazsággal, az Igével, amelyet a világ megtartására küldött szent Fia által.
     Áldott legyen a mi Istenünk, és legyen dicséret és dicsőség Neki mindörökké; amiért elhozta az időt, amikor beteljesítette az ígéretet, amelyet tett a mi atyáinknak. Ámen.”