"Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A ki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A ki teremtette az egeket bölcsességgel; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A ki megverte az egyiptomiakat elsőszülötteikben; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A ki kihozta Izraelt azok közül; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az ő kegyelme.
És átvitte Izraelt annak közepén; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Fáraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az ő kegyelme.
És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Szíhont, az Emorusok királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
És örökségül adta az ő földjüket; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Örökségül szolgájának, az Izraelnek; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az ő kegyelme.
És megszabadított minket elleneinktol; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme!"
Zsolt. 136.

"Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem, megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem."
Ésa. 57. 16.

"Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!"
Mik. 7. 18.

"A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson."
I.Tim. 2. 4.

"Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja."
Róm. 14. 11.

"Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem."
Ésa. 55. 10-11.

"Ne imádd, és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, félton-szereto Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyulölnek.
De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják."
II.Móz. 20. 5-6.

"De te, Urunk és Istenünk, irgalmas vagy és megbocsátasz, bár lázadoztunk ellened."
Dán. 9. 9. (Szentszéki)

"Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme."
Zsolt. 107. 1.

"Nem perel untalan, haragja nem tart örökké."
Zsolt. 103. 9. (Szentszéki)

"Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékrol nemzedékre való az ő hűsége!"
Zsolt. 100. 5.

"Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson."
II. Pét. 3. 9.

"Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban."
Ésa. 55. 7.

"Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?
És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.
Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül."
Mát. 18. 12-14.

"Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog.
Hát kívánva kívánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?"
Ezék. 18. 22-23.

"Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:
Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!
Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon.
És elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely, mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.
És szóla az Úr nékem, mondván:
Vajon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izrael háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izrael háza!"
Jer. 18. 1-6.

"Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tole?!"
Mát. 7. 11.

"Mert a bőn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban."
Róm. 6. 23.

"Bizony mondom néked: ki nem jösz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig."
Mát. 5. 26.

"Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival.
Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.
Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.
Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.
Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.
Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.
Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala.
Akkor elohivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:
Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?
És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.
Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket."
Mát. 18. 21-35.

"Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes."
Mát. 5. 44-48.

"Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. 19. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged."
Jób. 5. 18-19.

"Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott."
Luk. 15. 11-32.

"Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten;
Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik.
Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura)."
Ap.Csel. 10. 34-36.

"Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!
Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén."
Luk. 15. 8-10.

"Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!
Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.
Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok."
Mát. 10. 29-31.

"Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és a melyet nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett:
Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!"
Jón. 4. 10-11.

"S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják."
Ésa. 30. 18.

"Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem."
Ésa. 49. 15.

"Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint
. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!"
Zsolt. 103.

                                                                   vissza